Amit az elmúlt időszak biztosan megtépázott, az szabadságérzetünk. Napról napra változó körülményeknek, előírásoknak kellett (kell!) megfelelnünk.

Biztosan sokunknál felerősödött a szabadság iránti igény. Jó-jó, hogy itthon lehettünk (=kellett lennünk), többet tudtunk együtt lenni, de azért mindennek van határa! Főleg úgy, hogy a döntés többnyire nem a mi kezünkben volt. Sóvárogni kezdtünk a „régi” életünk után. Főleg a „régi” szabadságunk után!

Személyes szabadságunk és a társadalmi keretek jól működtethetők együtt, ha e kettő között egyensúly van. Az elmúlt időszakban azonban ez az egyensúly jelentősen felbomlott. A társadalmi előírások miatt a személyes szabadságunkat kellett szűkebbre vennünk! Szeretünk utazni, nyaralni menni, baráti társaságokkal találkozni, viszont nem mi döntünk arról, hogy ezt mikor és hogyan tudjuk megvalósítani! Ez valljuk be rendkívül „frusztráló”!

Kutatások sora bizonyítja, hogy a szabadságunk, az autonómiánk korlátozása boldogtalanság érzetet okoz. Az autonómia érzése eltűnik, ha kényszerítettnek érezzük magunkat. Biztosan ismerős az érzés, hogy ha valamit csinálni „kell”, az már ellenállást vált ki bennünk. Az elmúlt másfél évre gondolva: szeretünk a családunkkal, a gyerekeinkkel lenni, jókat főzni a családnak, egész nap otthon lenni, de ha ezt nem szabad akaratomból csinálom, kötelező feladattá válik és felgyullad az ellenállás szikrája.

1. Tudd, számodra mit jelent a szabadság! Ehhez önismeretre és tapasztalatra van szükséged!
2. Meg kell határoznod azokat a helyzeteket, amikor szabadnak érzed magad!
3. Ismerned kell, hogyan reagálsz szabadságod korlátozására és fel kell mérned, hogy amennyiben szükséges, hogyan tudsz ezen változtatni!

Szabadság határok nélkül! Valóban ezt akarjuk?

Szerintem saját szabadságvágyunk megéléséhez igen is szükség van határokra, keretekre. Ebbe a keretbe tartoznak azok az irányelvek, szabályok, amelyek mentén érzelmileg és fizikailag biztonságban érezzük magunkat. Amely alapján meghatározhatjuk, mások mit engedhetnek meg velünk szemben és mit nem.

Ha ezek a szabályok egészséges mértékűek, akkor szabadságérzetet jelenthet számomra, hogy eldönthetem, mire mondok nemet és mire igent. Ha választhatok, akkor szabad vagyok!

Te mikor érzed magad szabadnak?