Az egyik magazinban szembejött velem ez a főcím: „Hogyan neveljünk boldog gyermeket?” Szerintem úgy, hogy nem neveljük őket a boldogságra, hanem hagyjuk őket a boldogságban. Hiszen úgy tűnik, ezen a területen nekünk kellene tőlük tanulnunk. Ha valaki, akkor a kisgyermek el tud veszni a részletekben, akár órákig is. Valóban rá tud csodálkozni dolgokra (na jó, lehet azért, mert még tényleg nem látott élőben bárányt!), és hagy magának időt arra, hogy azt át is élje, csodálja. Általában nem kell nagy dolog neki ehhez az élményhez, elég például ha kisétálunk vele a főút mellé és ott nézheti az ide-oda cikázó autókat vagy csodálhatja a virágon mászó katicabogárkát.

De akkor ez hol „romlik” el? Ott, hogy a gyermek növekedésével egyre több „gyom” kerül be a virágos rétre. Rájön, hogy mások is vannak a világon, akikre tekintettel kell lennie, elkezdi másokhoz viszonyítani magát és a felnőtt világ kihívásai is egyre nagyobb szerepet kapnak az életében. A hétköznapok stresszhelyzetei, mint az időhiány, az információdömping, a magas elvárások aztán idővel összeadódnak és olyan tüneteket eredményeznek, mint a magatartási zavarok, szorongás, dühkezelési problémák.

Szülőként mit tehetünk? Szerencsére már rengeteg lehetőség közül választhatunk: gyűjthetünk információkat a témában, tapasztalatcserével is nagyon jó ötleteket szerezhetünk vagy kérhetünk segítséget is a problémánkkal kapcsolatban. A legrosszabb, amit tehetünk, ha nem csinálunk semmit.

Kezdjünk el „gyomlálni”!

Legyen a szlogenünk a „sok kicsi sokra megy”. Kezdjünk apró lépésekkel még akkor is, ha úgy látjuk teljes a boldogtalanság. Ismerjük meg azokat a káros folyamatokat, amik gátat jelentenek a boldogsághoz vezető úton és próbáljuk megállítani vagy visszájára fordítani őket.

Kim John Payne amerikai pszichológus-pedagógus alapján négy egyszerűsítési alapelvet lehetne megfogalmazni, ami segíthet bennünket a gyermekünk boldogságához vezető úton!

Szelektálj a játékok között!

Hát, ez a mai világban nem könnyű. Rengetek játék vásárolható meg! És ezek a gyermekek számára nagyon kívánatosak! Nem is az a cél, hogy kiiktassuk őket, hiszen a játékok révén a gyermek le tudja képezni a felnőtt élet helyzeteit. A választásnál viszont érdemes arra figyelnünk, hogy a legegyszerűbb játékok a legjobbak! Így a gyermek kevesebb komplexitással találkozik.

Legyenek szokásaink!

A gyermekek számára a szokások biztonságot teremtenek. Kiszámíthatóságot jelentenek. Kapjanak helyet a közös családi tevékenységek pl. társasjáték, közös mesenézés, kirándulás, mert ezáltal erősödik a családtagok közötti kötődés, nő a „család-tudat”.

Lassítsunk a tempón!

Ne érezzünk kényszert arra, hogy a mi dolgunk a gyermek szórakoztatása a nap minden percében! Hagyjunk neki időt a szabad játékra, az álmodozásra, az unatkozásra!

Szűrjük ki a felnőtt világot!

A gyermek nem kicsi felnőtt! Sokszor tombolnak benne erős érzelmek (pl. dühös, féltékeny), ilyenkor ne kezdjük hosszú magyarázkodásba, kioktatásba (Nagyon nehéz megállni!). Ha nem hagyjuk, hogy saját érzelmeink elsodorjanak a pillanatban, akkor akár egy ölelés többet tud mondani minden szónál.